A ROHU445 projekt,
Amatőr színházak – menedzsment alprojekt keretein belüli
workshop sorozat, előadás és szakmai beszélgetés
Az amatőrszínházak célja és működése címmel
Helyszín: Csokonai Fórum, színész társalgója
2023. 06. 18. 10.00-tól 13 óráig
Résztvevők: 7 fő
Csoportok: Debreceni Alföld Színpad, Kabai Lakat Színpad, Derecskei Táltos Színjátszó Csoport, Szilágycsehi Szikra Színjátszó Csoport,
Szilágycsehi Berekenye Színjátszó Csoport, PADIF szervezői (Románia)
Foglalkozásvezető: Regős János (Magyarország)
A foglalkozásra az AITA/IATA Nemzetközi Amatőrszínházi Fesztivál nyitónapján került sor. Ez a fesztivál a X. Színházi Olimpia védnökségével és támogatásával jött létre a Magyar Szín-Játékos Szövetség szervezésében. A foglalkozás vezetőjeként, és mivel fesztivál szervezők is szép számmal vettek részt rajta, ez alkalommal az amatőrszínházak által szervezett fesztiválok szakmai profilja, logisztikája, know-how-ja volt a téma.
Minden ilyen esemény elsődleges szempontja, hogy miért, milyen céllal szervezzünk meg. Lehet ez tematikus szempont, például magyar kortárs művekre fókuszálunk; minőségi szempont, például, ha a fesztiválokon díjazott előadásokat hívunk meg fővárosi bemutatkozási lehetőséget teremtve számukra; korosztályi szempont, például, ha ifjúsági- vagy gyermek fesztivált szervezünk; vagy kisebbségek számára, falun, kisvárosokban dolgozó csoportok számára; kísérletező társulatoknak, de lehet ez műfaji szempont, például táncszínházak, vidám művek szemléje. Fontos, hogy ne szabjuk túl szűkre a választott műfaji kereteket, hogy azok se maradjanak ki, akik egy-egy műfaj határait feszegetik előadásaikkal. Nem árt, ha a meghívott előadásokat előtte megnézi a szervező, de legalább videó felvételt kér be a jelentkezőktől. Ezt a módszert követte az AITA
fesztivál válogatóbizottsága itt Debrecenben.
Pályázni-pályázni-pályázni:
Most, amikor egyre kevesebb a kiírt pályázat, kénytelenek vagyunk elgondolkodni azon, hogy milyen forrásokat tudunk szerezni egy-egy projekt megvalósításához. Voltak/vannak eddig stabilnak tűnő lehetőségek, mindenek előtt az NKA Közművelődési Kollégiumának pályázatai, a Bethlen Alap elsősorban a határon túli színjátszó aktivitást segítő programjai, időnként a Magyar Művészeti Akadémia is megjelentet a mi területünket is érintő pályázatokat. Tapasztalataim számosak a pályázat-írás területén. Fölé menjünk, vagy a realitások talaján maradva állítsuk össze a költségvetési táblázatot. Sokszor tanácsolták: tervezz fölé, akkor, majd talán a felét megkapod! Hosszabb távon érdemesebb a valós igények alapján számolni, egyrészt általában minden pályázó „be van árazva”, ritkán fordul elő meglepetés, ha igen, akkor is inkább a csökkentés a jellemző, de ami ennél is fontosabb, hogy a döntéshozók/kuratóriumok hosszabb távon az illető pályázó igényeit valósnak és indokoltnak fogják ítélni.
Fontos, hogy a támogatók felkutatásakor először a saját házunk táján nézzünk körül. Vannak-e olyan helyi erők, közösségek, akikre támaszkodhatunk és ez nem csak pénzbeli segítséget jelent. Jó példa erre Adács, Komló, Balassagyarmat, Békéscsaba vagy Derecske, ahol a helyi amatőr-társulat színjátszói, illetve a falu/város fontos tisztséget betöltő, illetve gazdasági életének szereplői aktívan részt vesznek egy-egy esemény támogatásában, előkészítésében és lebonyolításában.
Nagy kérdés, hogy mikor, milyen feltételek megléte esetén hirdessük meg az eseményt. Először pályázzunk, s ha nyertünk, akkor, vagy játsszunk vabankra, és a „majd csak lesz valahogy” szirénhangjára hallgassunk. A rendszeresen, évente megtartott színjátszó eseményeknél elvárás, hogy meg legyen hirdetve, de a pályázati kiírások sem a mi program-naptárunk szerint jelennek meg. Új kezdeményezésnél természetesen, először pályázzunk, s utána hirdessük meg.
Ilyen szempontból nagyon érdekes az MSz-JSz évente megrendezett IMPRO-FESZKÓ, felmenő rendszerű improvizációs fesztiválja: minden évben meghirdeti a Szövetség, akkor is, ha egyetlen fillér sincs rá. A részletekbe nem belemenve, azt azért tudni kell, hogy fizetség jár a Maestrónak, aki az improvizációs feladatokat kitalálja és levezényli az elődöntőt és a döntőt, a zsűrinek és jó, ha kerül üdítő, pogácsa a résztvevők számára, nem beszélve az eseménynek helyet adó intézmény fogadókészségéről. A ki mit ad bele, ki miről mond le, milyen díjak lesznek, tudunk-e útiköltséget fizetni a messziről jövőknek, stb. – nos, ez mind közösen, a helyi erőkkel együtt megválaszolandó kérdés. Volt már olyan évünk, amikor a legjobbaknak pénzjutalmat is tudtunk biztosítani.
Az előkészületek során nincs fontosabb az információ-áramlás hézagmentességének biztosításáról. Minden levélre, kérdésre azonnal válaszolni kell, vagy ha még nem tudunk, akkor is visszajelezni, hogy rajta vagyunk.
A zsűri: a magyar színjátszó fesztiválok többnyire verseny szerűek, díjak, helyezések kerülnek kiosztásra. Ezekről a meghívott szakmai zsűri dönt. Azonban egyre többször rendeznek fesztiválokat, ahol nincs verseny, nincsenek díjak. Itt a meghívott szakembereknek már nem kell sorrendet s ezzel különbséget generálniuk a résztvevő csoportok között, hanem az előadás létrejöttének titkait kutatják együtt a csoporttal. Ez számomra egészségesebb megoldás: ilyenkor zsűrizés helyett szakmai beszélgetések, nemzetközi kifejezéssel Colloque[1]kok zajlanak, ahogy itt is ezen a most induló debreceni fesztiválon. Függetlenül a fesztivál jellegétől, a szakemberek felkérésénél a lehető legkörültekintőbben járjunk el: a szakmai kompetencia mellett nagyon fontos szempont az illető empátia-készsége, hogy véletlenül se bántsa meg, okozzon görcsöt a színjátszókban. A jó szó akkor is tud segíteni, ha hibákat, ügyetlenségeket taglal. Az amatőrök bizonyos értelemben lelkileg sokkal sérülékenyebbek, mint a profik, különösen, ha fiatalokról, gyermekekről és tanáraikról van szó.
E beszámoló írója itt befejezte a foglalkozást és néhány résztvevő/önkéntes társaságában vissza sietett, hogy folytassa a fesztivál-indítás előkészületeit.
Budapest, 2023. 06. 28.
Regős János
[1] Colloque: szimpózium (francia)